Hajós városa az Alföldön, Bács-Kiskun megye déli részén Kalocsától dél-keleti irányban 20 km-re, Bajától észak-keleti irányban 30 km-re helyezkedik el. A város területe 8990 ha, ebből 289 belterület, népessége mintegy 3100 fő. A település 1970 óta nagyközség, a Habsburg időkben mezővárosi és vásártartási joggal rendelkezett, városi rangot ismét 2008. július 1-én kapott.

A település sváb lakosságának ősei a 18. század első felében lettek betelepítve a mai Baden-Württemberg tartományból az ekkor lakatlan, mocsaras részre.
A Duna régi medre árterületére épült településtől keletre húzódó földtani törésvonalon egy agyagos domborulat alakult ki, elválasztva egymástól a szőlő és gyümölcstermesztésre kiválóan alkalmas homokos, illetve az elsősorban takarmánynövény termesztésre használt kötöttebb talajú területeket.

A városközpont egyedülálló barokk épületei (kastély, templom, parókia, gyógyszertár, elemi leányiskola, egyesületek háza) napjainkra szépen megújultak a város és az egyház összefogásának eredményeképpen.

A Szt. Imre római katolikus templom 1728-ban épült barokk stílusban, oldalhajókkal 1879-ben egészült ki. Főoltárán Szűz Mária fából készült 1 m magas szobra található, amelyet az Óhazából hoztak magukkal a betelepülők. A római katolikus plébánia a XVIII.sz. elején épült késő barokk stílusban. A templom melletti gondozott parkban lévő Kálvária 1881-ben létesült, Zsolnay kerámia stációkkal 1934-ben lett ellátva.

A második világháború utáni lakosságcsere során betelepített felvidéki magyarok egy része református vallású volt. Idekerülésükkor kapták a mai Egyesületek Háza épületét imaháznak, majd 1987-ben az épület mellett új imaház épült. Az előtte történt gyógyulások miatt csodatevőnek nevezett szobor a XVI. századból származik. A római katolikus plébánia a XVIII.sz. elején épült késő barokk stílusban.

A templom melletti gondozott parkban lévő Kálvária 1881-ben létesült, Zsolnay kerámia stációkkal 1934-ben lett ellátva. A második világháború utáni lakosságcsere során betelepített felvidéki magyarok egy része református vallású volt. Idekerülésükkor kapták a mai Egyesületek Háza épületét imaháznak, majd 1987-ben az épület mellett új imaház épült.

A volt érseki vadászkastélyt 1739-ben építette a kalocsai érsek. Négy, arányos saroktornyát 1767-ben emelték. Később Haynald Lajos érsek árvaházzá alakította, ami 1954-tõl állami nevelőotthon lett. 2010-ben a megyei önkormányzat uniós támogatással és saját erővel újította fel, hogy ismét régi pompájában tündököljön. Féltett kincse Mária Terézia és férje, valamint szülei egészalakos portréja, amik egy németalföldi mester munkái.

A patika épületét 1912-ben Koos Károly tanítványa tervei alapján eredetileg lakóháznak és takarékpénztárnak építették. Az előtte lévő parkban található Nepomuki Szent János szobra. A központ büszkesége két hatalmas platánfa, melyek alatt egy patak folyik. Ezek tövében található a nyolcvanas évek közepén épült református imaház, ami egyben szolgálati lakás is.

A mai Egyesületek Háza 1905-ben érseki gazdatiszti lakásnak épült. Később lakás és az új átadásáig református imaház volt. A Köztársaság teret egy üzletsor zárja, mely korábban kántorlakás és iskola volt. Az eredeti épületet 1842-ben emelték. A leányiskola elkészültétől kezdődően ez lett a fiúiskola. Később az általános iskola alsó tagozatának épülete a kastély melletti, korábbi elemi leányiskola lett, ami 1910-ben épült. Az iskola felső tagozatának épületei az egykori érseki kastély parkjának területén épültek 1963-ban és 1978-ban.

A városháza a központtól kb. 300 m-re található a gyönyörűen parkosított széles, osztott pályás úttestű Rákóczi utcában. Az épületet 1895-ben 10,800 forint közadakozásból építették a falu akkori lakói. 2003-ban lett átadva a sváb helytörténeti ház (Heimatmuseum) egy eredeti állapotára felújított és berendezett korabeli lakóházban.

Hajóstól 3 km-re helyezkedik el a hangulatos pincesorairól méltán ismert Hajósi Pincefalu, amely mintegy 1300 löszbe vájt borospincéjével egyedülálló népi építészeti látnivalót kínál az idelátogatóknak. A Pincefalu szabályos utcákból áll, amelyeket a présházak és az alattuk elhelyezkedő löszbevájt alsópincék alkotnak. Egybefüggően ez a legnagyobb a maga nemében. A kacskaringós utcák, apró présházak hangulata és a messzeföldön híresen jó borok felejthetetlen élményt nyújtanak az idelátogatónak. Jellemző fajták Cabernet, Kékfrankos, Kadarka, Szürkebarát, Cserszegi Fűszeres. A pincefalu kialakulása egyidős a várossal. Az 1980-as évek óta sok pince át lett alakítva vendégfogadásra alkalmassá, illetve sok ilyen épült újonnan.

A szőlőtermesztés és borkészítés fontos szerepet játszik a hajósi családok életében, annak szerves része. 1982 óta minden évben május végén kerül megrendezésre a nemzetközileg ismert Orbán Napi Borünnep színes forgataga a bor védőszentje, és elsősorban a vele dolgozó emberek tiszteletére. Az ókorból avar település és temető maradványi kerültek elő a mai Pincefalu alatti részen. A település nevét 1366-ban említi először oklevél, azonban a török idők alatt elnéptelenedik. A településről kerékpárúton lehet eljutni a Pincefalu alatt elhelyezkedő tájvédelmi körzet területére, ami a Kiskunsági Nemzeti park része. Hajós történetének legsötétebb eseményei 1946-ban történtek 450 német család kitelepítésével. Helyükre felvidéki magyarok, valamint Püspöknádasd és Hidas sváb családjai kerültek.

Forrás és képek: hajosvaros.hu